Az eper mindig is afrodiziákum hírében állt. Pirossága és szív alakja miatt nem véletlen, hogy Aphrodité, a szerelem görög istennőjének szimbólumává vált. Franciaországban még eperkrémlevest is szokás volt felszolgálni a friss házasoknak.

Az első kertészeti eprek mintegy 300 éve jelentek meg, mégpedig Franciaországban, XIV Lajos francia királynak, a gyümölcsfajta nagy rajongójának köszönhetően. A mai termesztett földiepret a közönséges erdei szamóca és a chilei eper keresztezésével hozták létre.

A Google 300 000 találatot ad angolul a „fahéjas sült alma, gyerekkori finomság” keresésre.

Ön emlékszik még, milyen íze volt a nagymamája külön az unokáknak készített sült almájának? Az aroma belengte az egész házat, mintha csak sült almát lélegeztünk volna be minden szippantással. A nagyi ilyenkor a konyhában sürgött-forgott, hogy egész tepsire valót süssön a vendégeinek a frissen szedett gyümölcsből.

A második világháborút az áfonya segített megnyerni a szövetséges hatalmaknak. A korszakot tanulmányozó kutatók az adatok alapján azt feltételezik, hogy a pilóták, akik rendszeresen fogyasztottak áfonyalekvárt, jobban láttak a sötétben ellenségeiknél.

A kék áfonya Észak-Amerikából származik. Az amerikai őslakosok már jóval a fehér emberek beözönlése előtt felismerték a növény jótékony hatásait. Úgy tartották, hogy az áfonya, amelynek csumája ötágú csillagot formáz, a Nagy Szellem ajándéka volt a föld lakói számára.

Az őszibarackfa és gyümölcse Kínában egykor vallásos imádat tárgya volt, és a barackot szent gyümölcsnek tekintették. Tilos volt őszibarackfát kivágni, és ha a fa magától elkorhadt, maradványait elégették.

Az őszibarack tudományos neve Prunus persica, és a rózsafélék családjába tartozik. Kínában, ahonnan a növény származik, gyümölcsét már 4000 évvel ezelőtt is fogyasztották!

Az erdei szamóca Oroszországban tett szert először megbecsültségre I. Sándor orosz cár jóvoltából, aki termeszteni kezdte azt Moszkva melletti földjein.

Az étvágygerjesztő, ízgazdag erdei szamóca egyike a világ legfényűzőbb gyümölcseinek.

A Fülöp-szigeteken az emberek málnagallyakat függesztenek az ajtajuk fölé, hogy megvédjék otthonukat az ártó szellemektől.

A kertjeinkben honos ínycsiklandó málna a rendkívüli ízek, vitaminok és ásványi anyagok igazi kincsesbányája.

Habár a gyümölcsöt már a történelem előtti időkben is ismerték, célzott termesztésére a középkori Európában került először sor.

A meggy- és cseresznyevirágzás sok kultúrában a változékony természet és a szépség szimbóluma.

A meggyfa a rózsafélék családjába tartozik. Az északi félteke mérsékelt égövén, azon belül is főleg Kelet-Ázsiában mintegy 60 cseresznye- és meggyfajtát termesztenek.

A mangófa a bőség és jólét szimbóluma. Indiában az újszülött gyermek szobáját mangófalevelekkel díszítik. Vendégségbe pedig szokás szerint mangóval teli kosárral érkeznek barátságuk jeléül.

A mangót az istenek eledelének tartják. A mangófa pedig a szerelem, a gazdagság, sőt, a halhatatlanság jelképe.

A kiviindákban és -levelekben fellelhető esszenciális olajokat szerfelett kedvelik a macskák.

A kivi az egzotikus gyümölcsök panteonjának hamisítatlan ékköve. Érdekes kinézete, összetéveszthetetlen íze és smaragdzöld színe már évezredek óta vonzza magához a világ ínyenceit.

Az ananász egy közvetlenül a földből kinövő leveles száron terem.

E karakteres déligyümölcs igen gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. A növényt Kolumbusz Kristóf hozta be Európába. Habár a növény dézsában is termeszthető, gyümölcsöt csak háromévente hoz. Vagyis ananászhoz sokkal egyszerűbb a Jogobella termékekkel hozzájutni!

A banánban annyi a magnézium, mint egy egész marék mogyorófélében! Felpörgeti a memóriát, és jótékony hatással van az idegrendszerünkre.

A banán neve egy arab szóból ered, melynek jelentése: „ujj”. A megnevezés a gyümölcs alakjára és méretére egyaránt utal, hiszen valaha a banán meglehetősen apró volt mostani méretéhez képest.

Az ízes erdei gyümölcsök szezonja rendkívül rövid. Az időjárástól függően júliustól mindössze szeptember végéig tart.

Az erdei gyümölcsöket bogyós gyümölcsöknek is nevezik. Legvalószínűbb előfordulási helyük az erdő – vagy egy gyümölcsárus hívogató standja. Idetartozik az erdei szamóca, a málna, az áfonya, a hamvas és a földi szeder. Alak és méret tekintetében igen változatosak, de mindre jellemző, hogy nagyon egészségesek.

A cseresznye még a halféléknél is több jódot tartalmaz. 100 g gyümölcsből 330 mg-mal több jódhoz juthatunk hozzá, mint ugyanekkora darab tőkehal vagy sok más tengeri halfajta húsából!

A cseresznyét egyszerűen lehetetlen túlértékelni. Mindenekelőtt remek kiegészítőként funkcionál, emlékszik még gyerekkora nyári cseresznye-fülbevalóira?

Magas bórtartalmának köszönhetően a körte serkenti az agyműködést.

A körtefa ínycsiklandozó gyümölcsét az emberek már évezredek óta ismerik. Homérosz megemlíti a növényt az Odüsszeiában, Julius Caesar pedig szenvedélyesen termelte a körtét a saját kertjében.

Az aszalt sárgabarack első rangú energiaforrás. Ezért is volt az az űrhajósok étrendjének kulcsfontosságú eleme az Apollo űrmissziók alatt a 60-as és 70-es években.

A sárgabarack nem keverendő össze az őszibarackkal! Igaz ugyan, hogy a két gyümölcs szoros rokonságban áll, de sokban különböznek is. A legfinomabb sárgabarackok színe élénknarancs vagy sárga, és sima bőrüket jellegzetes pír tarkítja.

Az eper mindig is afrodiziákum hírében állt. Pirossága és szív alakja miatt nem véletlen, hogy Aphrodité, a szerelem görög istennőjének szimbólumává vált. Franciaországban még eperkrémlevest is szokás volt felszolgálni a friss házasoknak.

Az őszibarackfa és gyümölcse Kínában egykor vallásos imádat tárgya volt, és a barackot szent gyümölcsnek tekintették. Tilos volt őszibarackfát kivágni, és ha a fa magától elkorhadt, maradványait elégették.

A kertjeinkben honos ínycsiklandó málna a rendkívüli ízek, vitaminok és ásványi anyagok igazi kincsesbányája.

Habár a gyümölcsöt már a történelem előtti időkben is ismerték, célzott termesztésére a középkori Európában került először sor.

A második világháborút az áfonya segített megnyerni a szövetséges hatalmaknak. A korszakot tanulmányozó kutatók az adatok alapján azt feltételezik, hogy a pilóták, akik rendszeresen fogyasztottak áfonyalekvárt, jobban láttak a sötétben ellenségeiknél.